Szinte azonnal, hogy kezdetét vette a Marketing Műhely, meghívást kaptunk a Magyar Tudományos Akadémia által szervezett győri konferenciára, a Széchenyi István Egyetemen. A konferencia címe: „Kihívások és új paradigmák a tudásmenedzsment, a generációk és a kultúra dimenzióiban” . Első hallásra megijedhet az ember a címtől, de tulajdonképpen lefordítva tudásmenedzsmentről és ennek kultúráiról volt szó. Szerencsére sok ismerős arccal találkoztunk, mint például a BKF-en is tanító Prof. Dr. Noszkay Erzsébettel, aki nem mellesleg az MTA Tudásmenedzsment Munkabizottságának elnöke, Marczellné Szilágyi Eszterrel , Véry Zoltánnal illetve Dr. Kiss Ferenccel.
Hogy hogyan is zajlik egy konferencia? Elsőként a megérkezett vendégek beregisztrálnak, majd kávézás, teázás mellett mindenki kötetlenül beszélgethet. Az emberek nagyon közvetlenek, hozzánk, diákokhoz is kedvesen odajönnek, érdeklődnek, majd mindenki előkap a zsebéből egy köteg névjegykártyát és kontaktot cserélnek. Mivel én nem készültem ilyen felszereléssel, és nem is tudnék nagyon mit ráírni, csak, hogy „Egyed Szilvia-diák” , így udvariasan megköszöntem, és diszkréten beletettem a jegyzeteim közé. Alapvetően a konferencia „dress code-ja” a zakó, blézer, ing, tiszta, elegáns cipő volt.
A regisztráció után elkezdődtek az előadások. Elsőként két külföldi előadó volt, akik 30-30 percben előadást tartottak, majd 10-10 perc jutott a kérdéseknek. Elsőként az indiai Madanmohan Rao a tudásmenedzsmentről beszélt általánosságban angolul, az úgymond száraz anyagot hozta el nekünk, pár gyakorlati példával. Ezután a következő előadást a román Prof. Mircea Nita tartotta, aki egy teljesen más aspektusból közelítette meg a témát. Az előadása elején, ami alatt beszélt, betett egy aláfestő keleti, nyugtató zenét. Először, hogy őszinte legyek, nagyon hatásvadásznak éreztem, de miután elkezdte az előadását, inkább zseniálisnak találtam. A racionális gondolkodás, és az érzelmek kapcsolatáról beszélt, valamint arról, hogy az embereknek el kell sajátítaniuk az úgynevezett spirituális intelligenciát. Rendkívül élvezetes és különleges volt. Valószínűleg a közönséget eléggé kettéosztotta, de engem személy szerint elvarázsolt.
Ezután a magyar előadások következtek, melyek rendszerint 15 perces hosszúságúak voltak, a kérdéseknek pedig 5 perc jutott. A szervezők nagyon ügyesen kitalálták, hogy 10 perc után felmutatnak egy sárga kártyát, amivel jelzik az előadónak, hogy lassan zárja le a mondandóját, majd végül a piros kártya felmutatásával már azt jelzik, hogy azonnal zárja le az előadást. Ezzel az eszközzel nagyon sikeresen tudták tartani a programmenetet. Ami nekem nagyon tetszett, hogy 15 perc bármilyen témában teljesen emészthető, és fenntartja az érdeklődésemet. Ezáltal az egész konferencia nagyon színes és érdekes volt. Tetszett, hogy a végén mindig voltak kérdések, és néha igen izgalmas viták is kialakultak. Az ebéd, illetve a kávé szünetekben a beszélgetések folytatódtak, és egy jó hangulatú esemény kerekedett ki belőle.
Összességében egy rendkívül érdekes, izgalmas konferencia volt, nagyon megjött a kedvem, hogy újabb lehetőséget kapjak, és várom, hogy még többre eljuthassak.
Egyed Szilvia
